Délelőtti rendelés: "Ha visszagondolok arra a pillanatra, egy év után, most is kiráz a hideg." (János bácsi) Sok sietős, fáradt, nyűgös ember... köhögés, hasfájás. Egyszer csak csörög a telefon, János bácsi az." Doktor Úr az éjjel meghalt a feleségem, jöjjön ki arra kérem!" - "Természetesen megyek János bácsi, a rendelés után.., fél egy fele érek oda, ha ez nem hosszú várakozás.."- a hangja szinte remeg."Nem! Mindenképpen azt szeretném, ha Ön jönne ki Doktor úr, várom, fontos!"

Fáradtságot érzek, amikor becsöngetek, hónapok óta kísértem háziorvosaként Hilda nénit. Parkinson, időskor, ágyhoz kötve évek óta, szinte mozdulatlanul fekve..., az emberben, az orvosban néha egy érzés dübörög: el innen, ez túl sok, én fiatal vagyok, élvezni akarom az életet, mosoly, nevetés, izgalmak, kalandok...ezt itt most nem kérem!

- "Doktor úr olyan furcsa ez az egész...már hajnalban meghalt, de nem tudtam lecsukni a szemét...nézze még mindig meleg, pedig már délután van! Ez olyan...nem is tudom" Hirtelen valami furcsa érzés fog el, önkéntelenül jön a kérdés: "János bácsi, imádkozhatok egyet?" azonnal jön a felelet: - "Persze, tessék csak az most nagyon jó lesz!"

Belenézek a halott arcba, a nyitott szemekbe - és mint a tibeti halottaskönyvben van leírva, beszélni kezdek hozzá, tegezem és a mélyről jövő érzéseim vezetnek: - "Nézd Hilda, én csak pár évig látogattalak, azóta itt fekszel ebben az ágyban, amikor utoljára itt voltam, 3 napja, ugyanebben a pózban, a szemed ugyanoda nézett, ahova most néz...

 

Nem ismertelek korábban, nem láttalak akkor, amikor még jártál, tettél, vettél, az életednek csak ezt a pár évét ismerem. Kívülről értelmetlennek és hiábavalónak tűnt ez a pár, hiszen csak szenvedés, kiszolgáltatottság..., De most itt ebben a pillanatban, amikor vége, akkor azt tudom a lelkem mélyén valahol belül, hogy ez SZÜKSÉGES ÉS ÉRTELMES volt! Kellett Neked! Hasznos volt. Valami megtörtént ezek alatt az évek alatt, ami fontos volt Neked, szerintem az életed TÖKÉLETES volt itt a földön, jó utat tovább!" ..."

...Szinte automatikusan, még elmondok egy Miatyánkot, ...., és megnyugszik a tér, János bácsi feszültsége oldódik, odanyúlok a nyitott szemekhez, könnyedén lecsukom őket egy finom érintéssel, a test már hűl...érzem a békét. Elköszönök, indulok kifelé a kapu felé. Élvezem, hogy EGYBEN láthatok egy életet, hogy eddig értelmetlennek tűnő évek - pár perc alatt - értelmet nyertek a lelkemben, élvezem a délutáni napsütést, ... vár a következő hívás...