Naponkénti háziorvosi rendelés, vagyis 4 óra a rendelőben, ezalatt 30-50 orvos - páciens találkozás… problémák, fájdalmak, kérdések, gondok, kétségek, aggódások…
Folyamatosan az motoszkál a fejemben, hogy ténylegesen segítek ekkor, vagy valami olyan ellen küzdök, protokollokat követve, gyógyulási százalékot számolva, amit betegségnek nevezünk, de nem ismerem pontosan miért van és miért olyan amilyen?
Hogy is indultam annak idején?

Az emberek bizalma.., a segíteni és az érteni akarás vitt az orvoskarra. Felvettek és hirtelen annyi mindent megtanultunk már az első években, csakúgy ránk szakadt: biokémia, anatómia, élettan, biofizika, biológia…, több ezer oldal. Tanultunk, magoltunk azzal a hittel, hogy cserébe, a végén majd összeáll a kép, értjük majd a dolgokat … De valami a nagy rohanásban, a medikusi tanulmányok legelején kimaradt: DEFINIÁLNI AZ ALAPOKAT.

Mi az életünk? Miért vagyunk itt a földön? Mi a test szerepe az életünkben, mi az egészség, mikor beszélhetünk jó életről, boldog életről, mi a betegség értelme, logikája, rendje és mi a halál szerepe, jelentősége, és mi van a halál után, mikor és meddig tart gyógyítói szerepünk, mi a páciens felelőssége? PEDIG DEFINIÁLNI SZÜKSÉGES!

„Sokan úgy élnek, mintha sosem halnának meg…ezért aztán majd úgy halnak meg egyszer, hogy sosem éltek!” (középkori mondás)

Tényleg mi is a test? Azonos vagyok a testemmel? Vagy lélek vagyok csupán? Vagy mindkettő? Van egy ciklusa: megjelenik, megszületik, fiatal, felnőtt, ragyog, öregszik, végül – és eltűnik, lebomlik. Mint egy nap, vagy virág, állat, ünnep, esemény.

Íme az ösvény: megtalálni, felfedezni és kapcsolatba kerülni a testemmel: ha megismerem, nem lesznek nem várt reakciói, várni valami félelmetes kórra, hanem társam lesz, akivel: „boldogan élek, amíg meg nem halok”!